Ez volt az első komoly siker, ami itt ért. Az asszony Romániából települt át a faluba még évekkel ezelőtt. A férj családja egykoron szebb napokat látott, gazdálkodtak, jószágot tartottak, de egy baleset megtörte őket!  A családfőt megrúgta a ló, cukorbetegsége miatt majdnem a lábába került!  Az asszony harmadik gyermekével volt várandós, amikor megkeresett engem még az ősz elején, hogy úgy érzi valami nincs rendben a picivel. Tanácsoltam, hogy hívjuk fel a védőnőt és kérjünk időpontot a nőgyógyászatra, de ekkor kiderült, hogy nincs társadalom biztosítása itt Magyarországon. Pedig ekkor már két gyermeknek is életet adott. Elkezdtünk érdeklődni, hogy hogyan tudnánk segíteni. Hamar kiderült, hogy ez nem lesz egyszerű. Hívtuk a Bevándorlási Hivatalt, hogy ilyenkor mi a teendő. Az ügyintéző segítőkész volt, első lépésként egy ún. regisztrációs kártyára lesz szüksége, ami lehetővé teszi az Európai Gazdasági Térség állampolgárai számára Magyarországra történő beutazását és tartózkodását, ha ez elkészült automatikusan megkapja a lakcímkártyát, ha ez megvan, akkor igényelhetjük a TAJ számot és végül a TAJ kártyát.  De ezt csak a megyeszékhelyen lehet megvalósítani, személyesen, 80 kilométerre a falutól. Közben egy újabb probléma jelent meg. A regisztrációs kártya feltétele a magyarországi munkahely, hogy az adott személy megélhetése biztosított legyen. Az asszonynak soha nem volt munkahelye, féltünk, hogy ez kizáró ok lehet, de nem adtuk fel. Újabb telefon a hivatalba, hosszas tanácskozás után a hivatal beleegyezett abba, hogy megkaphatja a regisztrációs igazolást, ha valaki biztosítja a megélhetését. A családban senkinek sincs munkahelye, de szociális járadékot kapnak. A hivatalnak a beleegyező nyilatkozatokkal együtt ez is elég volt. Az asszonyon végig a tenni akarást láttuk, nagyon akarta ezt a papírt a pici miatt és önmaga miatt is, hogy képes elintézni, csak egy kis segítségre, biztatásra van szüksége. Sikerült megoldanunk a beutazást, a dokumentum kiállítása rendben ment. Leírhatatlan volt az öröm az arcán, hogy hosszú hetek munkája most végre meghozta gyümölcsét. Aztán eltelt két hét és találkozásunk alkalmával, örömmel újságolta, hogy a postástól most vette át a lakcímkártyáját. Már csak a TAJ szám hiányzott, de egyre közelebb került a szülés időpontja és többször is panaszkodott, hogy úgy érzi nincs valami rendben, vizsgálat pedig sürgős esetben sincs TAJ szám nélkül. Ezért próbáltuk sürgetni ez eseményeket, nehogy valami komoly baj történjen.  A térségi szociális iroda munkatársával sokat gondolkodtunk a helyes megoldáson. Végül sikerült egy olyan kiskaput találni, melynek értelmében szociális rászorultsági alapon speciális TAJ számot tudtunk kérvényezni. Hamarosan megérkezett az értesítés, hogy elkészült a TAJ szám és most már ő is jogosult a magyarországi orvosi ellátásra. Hihetetlen volt látni az örömöt és a megnyugvást az arcán mikor kiderült, hogy a kisbaba egészséges és minden rendben van.  A pici egy hónapja komplikáció nélkül megszületett. Másnap az édesanyával együtt a rendelőintézetben átvehettük a TAJ kártyát, amiért hét és fél hónapon keresztül küzdöttünk. Együtt. Közösen.